Amúgy a japánoknak mi bajuk van? Az hagyján, ha nehéz valami, de sokszor random dolgokat ad be az ellenfél és iszonyatosan megbüntet, ha fél mp-re kiesel a ritmusból (már ha van ugye az előző miatt). Meg egy lopakodásra épülő game bossait van mikor csak idegbeteg vagdosással lehet legyőzni.

Elkezdtem keresgélni cuccokat, meg más bossok után nézni, aztán visszaültem Genichiro elé, elkezdtem ráérezni és eljutottam a 3. fázisig. A csúcson kell abbahagyni.

Ennek örömére megrendeltem a könyv Mészöly Gedeon-féle fordítását. Nem hexameteres mint az amúgy profi Devecseri változat (de azzal csak elveszed az olvasáskedvet a 15 évesektől), cserébe ezerszer befogadhatóbb: rímes és olyan érzés, mintha a Toldit olvasnád.

Nem tudom, miért van így szétimádva, a korszakból nálam még mindig a Dreyer-féle Vampyr a nyerő.

Egy részen belül annyi minden történik, ami máshol egy évadban. Inkább ilyen guilty pleasure B cucc, ahogyan a szálak összefonódnak, már komikus.