Már mindent értek! 😄
Viszont tagadhatatlan, hogy a két filmnek hála a Tetsuo-név tényleg valami megfoghatatlan őserőnek/iszonyatnak lett a gyűjtőfogalma.

fingós-szarós vicceket eszetlenül túltoló vadbarom lett, akinél 1500-ra tekerték fel a ripacsmérőt. Önmagában ez a figura definiálja az egész film színvonalát, így kár is kitérni mindenki másra. A Spawn film a forrásanyag szégyenfoltja, filmként trash-zsákutca. Ráférne egy értelmes reboot.

végeztek, valamint az ezáltal teljesen felismerhetetlen John Leguizamo is láthatóan élvezte és értette a figurát, azonban a szkript nem engedte neki, hogy azt nyújtsa, ami valójában: egy, szíveket heccből kitépdeső, beteg humorral operáló, két lábon járó groteszk. A film ehelyett Violatorból egy⬇️

Nem mondom, néha sikerül elcsípnie a képregény dohos, fertővel telt hangulatát, de őszintén: ez egyrészt a nagy számok törvénye, másrészt meg lófasz, habbal. De a film színvonalát és az alapanyaggal szembeni kapcsolatát kitűnően leírja a Violator figurája, akivel ugyan a sminkmesterek jó munkát⬇️

Olcsó klisék, borzalmas írás, a látvány rák a retinának, McFarlene világát teljesen kiherélve, összecsapva. Ugyanakkor mint legit film is, komplett katasztrófa, amit a vágóasztalon sikerült külön lemészárolni, az összefüggéstelen marhaságokból pedig ivójátékot lehet rendezni.⬇️

futott a második résztől kezdve, mert az első film elképesztő hangulatát soha nem sikerült megismételni, habár ezzel egyedül vagyok a rajongó tábor ellenében. Egy biztos: a néhai Angus Scrimm Tall Manje horrorikon Freddyék mellett, akinek alakja Slendermanre is hatást gyakorolt.

marad a direktori pozícióban, mert ennyire távol nem is állhatna egymástól az elképzelt koncepció nagysága a borravalóval felérő költségvetéssel. A gány megvalósítás pedig keresztre húzza az egész filmet, pedig működhetett volna. A Phantasm részemről már így is vakvágányra ⬇️

a forgatás befejezte után elhunyt, ő sem működik sajnos- bár ehhez a kritikán aluli rendezés jócskán hozzátett. Az egyetlen Phantasm film, amit nem Coscarelli rendezett, noha kivette részét íróként/producerként. Viszont gyanítom, hogy nem lett volna a Ravager sokkal jobb, ha ő⬇️

a nézőt a filmből. Rosszabbul néz ki, mint egy 15 éves youtube videó, a trükkök zöme ennek is köszönhetően siralmas, a digitális kameramunka olcsó és minden atmoszférát kicsinál, a sorozat kedvelt hősei rondán kiöregedtek a szerepből, még szegény Angus Scrimm, aki nem sokkal ⬇️

mindennel, ami a Phantasm széria sajátossága. Minden ott csúszik el, hogy ehhez a jópofa, nagyra törő és őrült szkripthez egy Happy Meal menü költségvetését sikerült csupán összeszedni, a Ravager így konkrétan egy rettenetesen amatőr mozi, ami az első percekben képes kidobni ⬇️

a Phantasm-sorozat voltaképpeni Végjátékát a tető alá hozva. Nosztalgia, easter egg, minden, ami szem-szájnak Agyrém-ingere, tele meredekebbnél meredekebb ötletekkel (a gigászi krómgolyók, bitch!), trükkös narratívával (tér-idő hajlítás, multiverzum, dimenziók, álom-valóság), ⬇️

jelentett nulla büdzséből filmet forgatni például a hetvenes években (az első Phantasm), valamint 2016-ban. Mindezt úgy, hogy a Ravager forgatókönyve nem spórol: egy road movie-ba oltott apokalipszist álmodtak meg, az eredeti szereplőgárdából szinte mindenkit visszahozva,⬇️

jeleneteinek tucatjaival dúsítja fel a hosszt, ami az alap film szerelmeseinek nyújthat maximum plusz információkat. Máskülönben az Oblivion a Phantasm negatív tükörképe, Coscarelli szégyenfoltja. Ajánlhatatlan még trash oldalról is, mert ahogy írtam: semmitmondó. Nulla.

És a baj, hogy az élmény így nem csupán unalmas és érdektelen, de emiatt is rettentően bosszantó, hogy egy másfél órássá nyújtott, lélektelen és légüres vákuum született, ami az alcíméhez méltón, arccal belezuhan a Feledésbe. Csak húzza az időt, emellett az első film kivágott ⬇️

Coscarelli konkrétan kiégett. Nem is értem, mi a búbánatos büdös francért forgatta le ezt, amikor az Oblivion minden képkockájából süt, hogy ehhez a sorozat kreatív agyának már nem volt se kedve, se türelme. Mint egy rétestésztára nyújtott filler, semmi nem történik a filmben.⬇️

előtt, hogy megfejtsék a rejtélyes és a világ totális bekebelezésének küszöbén álló Tall Man eredetét. A szürreális képsorokban viszont semmi hangulat, nafta nincs, sok esetben ötlettelenek, ingerszegények- ahogy maga az egész film. A rendezés sótlan, stílustalan, fáradt, sőt,⬇️

a kreativitás, vízió, fáradhatatlanul őrült energiából, annak itt sehol, semmi nyoma. Kényszerből változott csupán a második-harmadik részben látott koncepció, ami még jót is tett volna neki, hogy kisebb, intimebb és "ferdébb", elvontabb: téren-időn át utazás az átváltozás ⬇️