Simaliba
banner
simaliba.bsky.social
Simaliba
@simaliba.bsky.social
84 followers 83 following 460 posts
Sima liba vékony jégen. Mi baj történhet?
Posts Media Videos Starter Packs
Senki meg nem mondaná, hogy húsz évig nem ettem húst, miután látta, hogyan faltam be ezt a teliholdnyi rántott disznót, amit vékonyra lapítva, forró zsírgőzben kaptam a tányéromra. Olyan éhen érkeztem meg a vegaságból a ragadozásba, ahogy egy hajótörött hazatér.
Kafka színező a desszert.
Néha írsz olyanokat, nem is néha, sokszor, amiket én is hasonlóan, sőt, egészen pontosan élek. Meggyőzni nem akarlak, csak írni szeretném, hogy nem vagy egyedül ezekkel.
Prága nekem a Kisvakond, Kafka és a Becherovka szentháromsága.
Előbbi a gyerekek első meséinek egyike, nagyon szeretem. Nehéz elképzelni már - tekintve, hogy ki sem fordul a kezükből a mobil - de volt olyan idő, amikor napi három Kisvakond volt a képernyőidejük (18 perc) és az enyém is pont ennyi.
Imádok vezetni. De húsz éve csak én vagyok a felelőse annak, hogy a család eljusson ide-oda, mindig nálam landol az éberség. Szóval most nagyon élem, hogy csak feldobom a hátsómat egy meleg vonatba, eszem-alszom-olvasok, aztán két országgal arrébb vagyunk. Kettesben. Csúnyán rá tudnék szokni erre.
Az első metróra talán még sosem vártam. Nem is tudtam, hogy a metróállomásokat drótkapuval zárják éjjelente, és ezek a kapuk hatalmasat ásítva nyílnak hajnalban. A fornettinek még szaga sincs az aluljáróban, a kávéillatot is csak az orrom képzelgi oda, de Jézus már szereti a Jánost.
A Wall-E jut eszembe.
Gyerekszemészeten. Ha nincs sos beutaló, akkor viszlát jövőre. Hipp-hopp lett beutaló, de mailben, és dohog a hölgy, hogy papíron kell, és már ketten szidják a tündéri háziorvosunkat, a gyerek pedig jobbnak látja ezt a hoppárét rövidre zárni egy bő, köldökig érő orrvérzéssel.
És hol van még a vége.
Tegnap viszont egy olyan nővel töltöttem az estét, aki méterekről szaglott. Hiába szokott hozzá az orrom, ahogy megmozdult, összerándult körülötte a savanyú felhő, a teámat sem tudtam meginni. Nem először járok így vele, pedig kedves, értékes embernek látom, bőven kár, hogy nem bírok az orrommal.
Nem vagyok finnyás, szeretem a nyers valót. Tetszik az ősz haj, a kóc, a festetlen arc, a borosta, az izzadt homlok, a mákszem a fogak között. Szeretem a mindennapok repedéseit. Nem zavarnak az illatok sem, jöhet az ebédszagú lehellet, a cigifüsttel átitatott haj, a levett cipő meleg párája. +
Elaludtam. Pedig palacsintás reggel van, ilyenkor olajszagú gyerekeket tolok ki az ajtón, most épp az esőbe. A lépcsőházból futok vissza, mert a kutyának megígértem, hogy kap egyet, mindig kap egyet, megsütöm azt is gyorsan, lobogtatom a feje felett, hogy ehetőre hűljön.
A farmerom reggele pedig:
De jó, hogy írod! Nekem muszáj ott lennem.
Inádok velük jatszani, de egyre komolyabbakat választanak. Én a kommunikációra építő játekokban vagyok erős (Tabu, Activity, Scrabble, Dixit), nekik a stratégiai, területfoglalósok tetszenek. A Ticket to Ride sokáig kedvenc volt itt is.
Ezek még a nekem kedvesek, amiket nem játszik velem már senki.
Apocalypse...

Jaj, nagyon.
Vannak a nem túl anyabarát társasok: méteres leírás, millió színes biszbasz. Ez nem olyan, hogy csak úgy lerakod a család elé, hogy nosza. Ez olyan, hogy előző este átbogarászod a 11 lapos ismertetőt, aztán szart sem értesz, nézed a 32 perces YT videót hozzá, és alszol rá egyet.
Aztán majd jó lesz.
Te látod értelmét? Az jó. 😄
Szóval a tanító szerint már ősz volt, csak erről nem értesült a természet.
Becsülöm a kitartásod. 😊
Én és az alkohol nem vagyunk rutinos jóbarátok, de hétvégén úgy tűnik, sikerült eltalálni az egyensúlyt: voltam annyira józan, hogy biztonságban megmásszak egy árván hagyott betonkeverőt, viszont voltam annyira nem józan, hogy a kép láttán másnap meglepődjek: ki ez a hülye? Ja, én.
Együtt sírtok, együtt nevetek.
Én is használtam szorongás ellen, pont így. Kocsiban énekeltem, gyönyörűen működött.
Éjjel az út közepén sétálunk haza, vajszívű pogácsát eszegetünk. Minden érdekes, és a Pozsonyin mindig van valami új. Ma reggel tejszínű cica fürdött a fényben a kirakatüveg mögött, a Margit-sziget vén ezüsttölgyei mint a dinoszaurusz csontvázak, úgy nőttek fölénk.

Nora Ephron írja a hétvégeinket.
Julia nem várta, hogy a sült galamb a szájába repüljön, az biztos.
Akarsz beszélni róla?
Jelezte időben, itt a gyerek a hunyó.
12 éves, elvárom. hogy odafigyeljen a dolgaira, és ha nem sikerül, legyen következmény. Eszközt és ötleteket kapott tőlem, biztatom, hogy hozza ki ebből a legtöbbet, ennél többet nem teszek.
Igazad van, ha a tanár kapcsol az utolsó pillanatban, legyintek én is.